a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2014. november 4.

Season Nein: Not-So-Super-natural

 Felmerült a blogon, hogy sokan utálták  felháborodtak lágyan elégedetlenek voltak a Supernatural 9. évadával - köztük én is. Bár mindig jobb szeretni valamit, mint nem, azt hiszem, az érdemi kritikának mindig van helye. Megkésve bár, de törve nem, elhoztam nektek a spoilertv.com rövid elemzését, ami nekem is segített megérteni, mi hiányzott ebből az évadból, de nagyon. Szolgáljon tanulságul minden írónak és rajongónak.



TESSA MARLENE:

A KILENCES ÉVAD KARAKTEREI



"Ha pár éve valaki azt kérdi tőlem, mi teszi a Supernaturalt igazán jóvá, a szereplőket mondtam volna a sorozat erősségének. Mindegyikük egy archetípus. Dean az öngyűlölő, gondoskodó messiás, akit katonának neveltek, de néha-néha vezetővé kellett válnia, hogy biztonságban tudhassa a családját. Sam a vonakodó hős, aki szembeszállt az élettel a szabadságáért, és lázadt minden rossz ellen, amivel ez a küzdelem járt, bár kacérkodott a sötétséggel olykor, ha ezzel elérhette a célját. És Castiel, a férfi a mérhetetlen erejével, aki gyöngéd érzelmekkel viseltetik az emberiség iránt, aki hátrahagyta a családját és küldetését hogy meglelje Istent, és helyette otthonra és szeretetre lelt a Winchestereknél. Régebben úgy gondoltam, a létező legjobb televíziós karakterek ebben a műsorban szerepelnek.

Sajnos többé már nem gondolom ezt. Az elmúlt években új emberek vették át a sorozat vezetését, akiknek az elképzelési nem egyeztek az én archetipikus látomásommal az álomligáról. Új ötleteik támadtak, hogyan kéne elmesélni ezt a történetet. Ahelyett, hogy a karaktert helyezték volna előtérbe és az ő vonaluknak megfelelően mozgatták volna a történetet, a szereplőket kötözték a sztorihoz és átvonszolták őket a szkripteken, menet közben farigcsálva át a személyiségeiket igény szerint. Ez a kilencedik évadon ütközött ki a leginkább, ahol a karaktereknek alapvető jellemvonásaik tűntek el teljesen, vagy két epizód rohamtempójában lecserélődtek valami másra valami sztori-központú kifogásért, mint hogy megszerezzenek egy jelet a karjukra vagy egy falatnyi angyal-esszenciát.



A leginkább az zavart ebben az évadban, hogy a karakterek velejét farigcsálták át epizódról-epizódra egy-egy sztoriszál kedvéért. Szerintem ez nemes egyszerűséggel írói lustaság. Könnyű azt mondani, hogy Dean a gáláns hősből egy csapásra dühödt diktátorrá válik az átok hatására. Nehezebb lenne előállni egy olyasféle belső konfliktussal, ami indokolja ezt a változást, de ez olyasvalami lenne, amivel a közönség is tud azonosulni vagy legalább mélyen törődni - mint ahogy Edlund klaviatúrája nyomán a hatodik évad Castielje mindezt elérte. (Mondhatnák persze, hogy Dean motivációja a testvéri vita Sammel, de most tényleg? Ez elég lenne? Mit mondhatunk biztosra, amikor Dean sosem kapott egy Man Who Would Be King-típusú epizódot?)


És ezt visszük magunkkal a tizedik évadba, karaktereket kusza motivációval és összecsapott személyiséggel, ami jószerivel az évszakok szerint váltakozik: minden annyira össze van kavarodva, hogy már azt sem tudjuk, hol tartunk. Szenved-e még Dean az ő alaptalan önutálatában? Akar-e Sam továbbra is szabad, független életet érni? Szeretné-e még Castiel Dean feloldozását és áldását, ha már Istenét nem kaphatja meg? A kilencedik évad fináléja szilárd alapok híján semmire sem adott választ. A tizedik évadban még felbukkanhat bármelyik probléma, vagy akár újrakezdhetik a karaktereket úgy, ahogy vannak. Ha az író nem érez késztetést, hogy hű maradjon a karakterek jelleméhez és történelméhez, akkor már mindent megevett a fene.


Dean:





Meggyászoltam Deant a mostani évadban. A kedvenc karakterem volt régen, a sérült hős, aki bátor álarcot ölt fel, magába fojtja a fájdalmát és mások jólétét előrébb helyezi a sajátjánál: nem azért, mert emberbarát,  hanem mert nem hiszi el, hogy ő jobbat érdemelne, mint a többiek. 
Tiszta szívemből azt kívántam neki, hogy Sam, vagy Castiel, vagy akár mindketten megmutassák neki végre, mennyire értékes személy is ő a családja és az emberiség számára, akiket rendre megmentett.

Az álmom a kilencedik évadra köddé vált, ahogy a testvéri kapcsolatot manipulációvá torzították, és szilánkjaira zúzták Dean és Castiel kapcsolatát (amit még Mr Ackles is elismert) ezt pedig a Káin-jele-féle instant csavar követte.

Talán tudjátok, hogy sosem voltam nagy rajongója Dean mániákus függőségének Sammel szemben az utóbbi évadokban, ahol is az elv: "mindenki értékes, kivéve engem" átváltott arra, hogy "mindenki mellőzhető, leszámítva Samet." Craver új szintekre emelte ezt azzal, ahogy Dean Bennyvel, Gadreelel és Castiellel bánt. Az önzetlen és hősies Deanből megszállott fanatikust csinált. Mindez odáig fajult, hogy még Sam is végleg kiábrándult. Reménykedtem benne, hogy ez majd oda vezet, hogy Dean felismeri, hogy a gyerekkoruknak vége, és nem kell, hogy ő többé Sam apja legyen, és állandóan az öccsét bébiszittelje.





De Cravernek más ötlete volt: nem került még csak a közelébe sem a fentieknek. Az egyetlen célja azzal, hogy megszenvedtetett minket Sam hisztériájával, a testvéri kötelék felbontásával és hogy Grand-kanyonnyi törést ejtett a Winchesterék kapcsolatán, a jelek szerint csupán arra ment ki, hogy mindez tovább fokozza Dean férfias fájdalmát. Mindezek tetejébe a Castiel/Dean kapcsolat is szétzuhant - az egyetlen kötelék, ami még jelen volt Dean életében - és ennek is az az egyedüli értelme, hogy Castiel később Dean boxzsákja lehessen. Craver elizolálta Deant az összes többi karaktertől, átvonszolta megannyi szenvedésen, rábillogozott valamiféle jelet, és aztán azt állította, hogy ezzel karakterfejlődést teremtett.



Úgy vettem észre, hogy sok Dean-fan örömmel fogadta a Káin jele sztorivonalat. Éljeneztek annak, hogy leakasztotta a Sam-pátyolgató tyúkanyó köntöst, és helyette egy badass pengét vett kézbe. Nem mondom, hogy hibáztatom őket, de nekem mindez egyszerűen kevés volt, talán mert mindig többre tartom a karaktereket, mint a történeteteket. Gyászolom az archetipikus Dean-figurát, aki elveszett most a süllyesztőben mindazokkal az értékekkel, amik különlegessé és érdekessé tették: hogy törődött minden egyes emberrel, azt, ahogy bagatellizálta magát, és az önvádaskodásán mégis túlhatott a szeretet és a megértés, és gyászolom azt a törhetetlen igazságosságát, ami minden szent teremtmény és angyal és pap fölé emelte őt. Ezek tették Deant olyan magasztossá, és ezek azok, amiket most olyan nagyon hiányolok belőle. Mert bár még démon-Deanben is jelen van a potenciál, hogy remek sztoriszállá nője ki magát, ennek az ára Dean legfontosabb kapcsolatai voltak, és jónéhány nemes, megragadó vonása a karakternek - amiket elvesztett, és már azelőtt átváltozott, hogy a szemei feketék lettek.



Sam:




Sam a már megszokott módon kezdte az évadot: éppen haldoklott valamiféle paranormális nyavalyától. A sorozat évei során többet láttam így Samet, mint egészségesen, mint öntudatánál lévő, kerek egész emberi lényként. Néha elmerengek azon, kiosztottak-e a forgatókönyvírók maguk közt egy "elfogadható Sam-történetek" című pamfletet, és parancsba foglalták-e, hogy minden körülmények között kombinálják a "beteg," "megszállott," "Deanre is berágott," "lassan haldoklik" és "megjövendölték, hogy megmenti a világot" elemeket. Ami viszont nem szerepel azon a listán, és félek, már soha nem is fog, az az, hogy Sam is megkapja a maga POV-ját.

Számomra Sam haláltusája az évad elején elég értelmetlen volt, mivel emlékeim szerint a próbáknak pont azért vetettek véget a nyolcadik évad fináléjában, hogy ezt megelőzzék. Azt hiszem, az íróknak egyszerűen csak szükségük volt egy jó indokra, hogy Gadreel megszállását lehetővé tegyék, szóval a sutba vetették az előző évad végét, és hozzánk vágtak már megint egy haldokló Samet. Még arra is figyeltek, hogy gondosan bemutassák, mennyire készen áll Sam a halálára, bár nem ment át semmin, ami rosszabb lett volna, mint amit idáig átélt.


Sam azért nem zárta be a pokol kapuját, mert Deannel szeretett volna élni. Az, hogy aztán hirtelenjében mégis inkább beadná a kulcsot, egyszerűen értelmetlen, ha csak azt nem vesszük, hogy egy jó indokra volt szüksége, hogy racionalizálja a haragját és el akarjon válni Deantől a későbbiekben. A törés miatt Dean szépen eltávolodik tőle, és a Jel hatása alá esik. Összefoglalva, Sam karakter-szála csak Dean sztorijának alapkövéül szolgál (és nem áll meg önmagában.)


Amint beindult a Káin jele sztorivonal, Sam számára minden leállt hirtelen. Többé már valahogy nem veszekedett Deannel, nem akarta újradefiniálni a kapcsolatuk, nem szaladt ki a szobából bevágva maga mögött az ajtót. A karaktere a 8. évad előtti jellemét vette fel hirtelen, a szerető, törődő, aggódó tesót, akinek a fő szerepe, hogy figyelmeztesse Deant, hogy ne cipelje már az Első Pengét mindenféle kétes helyekre. Sosem derült ki, mit gondol Sam a jelről, vagy Dean változásáról. Nem láttuk, hogy kutatna utána, vagy komolyabb beszélgetésbe kezdene. Még csak bosszút se tervezett Gadreelen. Nem védte magát, amikor Dean nekiállt a határtalan dühe céltáblájaként kezelni őt. Sam egyszerűen egy üres palatábla lett, amint Dean elérte a megfelelő pontot a történetben.





Jared színészi technikái teremtették meg Samet, mint karaktert, miután az írók csődöt jelentettek. Néhányan azt mondanák, hogy a Sam-mentes forgatókönyv még jól is jött, hiszen korábban túl sokat volt a középpontban az ő személyes utazása, szenvedése és átváltozása. Vitatkoznék ezzel, mert a korábbi évadokban is Dean szemszögéből láttuk ezeket, és neki jutott az aggódó bátyó szerep. Olyan, mintha az írók egyszerűen nem akarták volna, hogy Sam tényleg megmutassa a jellemét, vagy a gyengédebb oldalát, vagy bármit is gondolt, amíg a bátyja átment a történet-követelte változásokon.

Mindezek ellenére jobban szerettem Samet az évad második felében, mint az elsőben, hiszen néha legalább aggódott Deanért. Sajnos mindeközben Dean maga annyit változott, hogy megkeserítette a Winchester-vonalat a történetben, mert újracsak nem lettek szerető testvérek: a szakadék köztük tovább mélyült Dean főnökösködésével és agresszív viselkedésével. Elrontotta a testvéri pillanatok érzelmi vonzatát a fináléban, mert nekem egyszerűen kontextus-kívülinek tűntek.


Szeretném, ha Samé lenne a POV a következ évadban. Ahogy Dean átváltozása és főhőssé válása már rég időszerű volt, ugyanúgy ideje lenne annak, hogy Sam szemén keresztül lássuk a történéseket. Kétlem, hogy ez így lesz. A szerzők feltehetően démon!Dean kihágásait is Deanen át mutatják majd be, és Sam egyetlen szerepe továbbra is az lesz, hogy reagáljon rá. Mindezek mellett fenntartom, hogy Dean történetszála érdekesebb lenne, ha a POV-ot Sam vinné el, és szimpatikusabb, aktív karakter lenne.


Castiel:





Bárhogy is gyászoltam Deant, ebben az évadban mégiscsak Castiel ábrázolása bántott a legjobban. Amit most láttunk belőle, az vagy elszomorított, vagy untatott, vagy kis híján rávett, hogy ököllel bezúzzam a TV-képernyőmet. Eljutottam arra a pontra, hogy életemben először azt kívántam, bár inkább ne szerepelne ebben a sorozatban, és megkapná a saját szériáját, ahol nagyobb gonddal és tisztelettel bánnak vele.


A korábbi évadokban két dolog zavart Castiellel kapcsolatban. Az egyik, hogy látszólag senkit sem érdekelnek a sérülései és panaszai. Akár ha szörnyű sebeket szenvedett, félholtra verték, vagy kőtáblákkal a gyomrában mászkált, Sam és Dean meg se kérdezték, hogy van vagy ilyesmi. Ugyanaz a Dean, aki felforgat földet és mennyet, ha Sam csak megvágja az ujját, teljesen érzéketlen arra, ha Castiel bármiféle (érzelmi vagy fizikai) sérülést szerez.

 Miután ezt megvitattam pár rajongóval, egész elfogadható válaszokat kaptam. Castiel végtére is egy felfoghatatlan erejű entitás, aki aligha szükségeli ember-társai pátyolgatásait. Egy szempillantás alatt képes meggyógyítani magát, és tartósabb sérülést is nehezen szenved, hiszen felhőkarcolónyi kiterjedése nem olyan törékeny, mint az emberi elme. Az angyal-volta erőt adott neki a többi karakter felett, így ha aggódnának érte, az olyan lenne, mintha cicuskák babusgatnának egy hegyioroszlánt.


Másodszámú kifogásomra is hasonló magyarázat érkezett: miszerint hogy Castiel azután is alig szerepelt, hogy Misha season regular, (elviekben) állandó karakter lett. Újra csak felhívták rá a figyelmem, hogy Castiel ereje mindent-megoldó svájcibicskaként működne, és megoldaná a tesók minden problémáját, végtelen számú bakira adva lehetőséget, ha 24/7 velük lenne.


Amikor Castiel emberré lett a 9. évadban, ezek a magyarázatok többé már nem voltak érvényesek. Egy jó okot nem kaptunk rá, miért szarná Dean keresztbe, hogy szegény Cas az utcán csövel, pénz és szállás nélkül, amíg angyalok vadásznak rá. Castiel többé nem volt felfoghatatlanul hatalmas és önálló. Többé nem lehetett volna deus ex machina a Winchesterek történetében (ezt a szerepet Gadreel vette át), így hát nem láttam értelmét annak, hogy miért választják el őt mindig a testvérektől olyan béna kifogásokkal, hogy "hát Gadreel így akarta."



Ez lett a rákfenéje az ő kilencedik évadbeli történetének, ez volt az ok, amiért annyian kiakadtak. Castiel sztorija semmit sem adott hozzá a Winchester-történethez. Egy különálló történet volt - de mivel nem kapott annyi időt és figyelmet, mint a másik történet, ezért a narratíva része helyett inkább tűnt időpocsékolásnak, fillernek.


Azon túl, hogy ez a felállás a képernyő szélére taszította Castielt az évad jelentős részére, még azt is elérte, hogy eszközként kezelje szerencsétlent: mind az írók, mint a karakterek csak úgy bántak vele, mintha egy tárgy lenne. Mivel nem volt mindig a Winchesterékkel, ezért sokszor egyszerűen szükségtelennek érezzék, hogy bemutassák, mi van vele. És mivel az írók nem voltak hajandóak azzal vesződni, hogy Dean és/vagy Sam most törődik-e egyáltalán a Castiellel, ennek a vége mindig az lett, hogy mit tehetne Castiel értük, végső soron, hogy hogyan válhatna Cas az írók javára - így állt a karaktere kizárólag a cselekmény szolgálatába.

Azt írtam, hogy már azt kívántam, bár kapna Castiel saját sorozatot, és ezt azért mondom, mert a jelenlegi formátumon belül nem látom, hogyan kaphatna saját sztorivonalat, vagy miképp fejlődhetne tovább a karaktere. Örökre csak tárgy lesz, akit Dean vagy Sam felhasznál, ha szükség van rá, és elhajítják, amint végeztek vele, nem törődve azzal, hogyan és miképp érez. A kihívásai - hogy emberré válik, hogy elveszti az erejét adó "grace"-t, hogy kockára teszi az életét rendre - nem érdeklik a Winchesteréket, és így nem érdeklik a közönséget sem. Ha meglenne a saját sorozata, ahol főszereplőként működik egy körülötte forgó narratívában, akkor a többi szereplő értékelné a jelenlétét azon túl is, hogy ő a fura csávó az angyali sereggel. Törődnének vele az írók, talán hagynák néha, hogy nyerjen is egyszer, vagy végre igaz barátra lelne valakiben. Hús-vér karakterek (nem csak zombimódban tengődő angyal-klónok) felnéznének rá, és értékes tagja lenne a csapatnak, akinek az érzései és az egészsége a történéseken túl is fontosak.


[szerk.: Tessa egy korábbi cikkében kifejtette, hogy a Destiel viszony - hozzám hasonlóan - a személyes kedvence, és a kilencedik évad pont azért keseríti el, mert egy szó nélkül véget vet mindennek, amit a nyolcadik évad felépített: mintha egyszerre elfelejtenék, mi mindenen mentek át ketten, a "profound bond" megtörik, nincs ott semmi "I did it, all of it, for you" - nem marad más, mint egy "I need you." Nem csak Dean lesz hirtelen és indokolatlanul hanyag, de látszólag még Castiel sem törődik már annyira az egyetlen emberrel, akiért mindent feláldozott, akiért fellázadott, akinek mindent megadott. Valami on/off haveri viszonnyá korcsul egy hihetetlenül intenzív és érzelmes történet a kilencedik évad narratívájában - és ez nem oké. - Raistlin]

Összegzés:



Tudom, hogy erősen negatív hangvételben írtam meg ezt a cikket, de ez a honlap a boncasztal, végső soron. A természetéből adódóan jobban fókuszál a negatívumokra, mint a pozitívumokra, mindezek mellett pedig kevés jót találtam a kedvenc karaktereimben ebben az évadban. A karakterábrázolás tekintetében ez az évad számomra a mélypont a show teljes történetében."



Tessa

15 megjegyzés:

Szocsi írta...

Ó, hát mióta vártam én erre itten!

És rémesen egyetértek minden egyes szavával, és ez annyira fájdalmas, mert... mert, hogy lehet valamit ennyire elszúrni?

A kilencedik évadot én is abbahagytam úgy a tizenkettedik rész környékén, majd az évadzáróját látva azt mondtam, hogy nem is baj. Aztán egyik nap úgy döntöttem, végigmaratonozom a megmaradt részeket, és végül nem néztem végig őket, mert úgy éreztem, mintha rossz paródiák katyvasza lenne az egész némi ooc fanfictionnel.

Kicsit úgy éreztem, hogy például a Destiel viszony egy visszavágás a fandomhisztikre, mert ugye a nyolcadik évad kapcsán mindenki rögtön kánonnak gondolta az egészet /főleg, hogy Misha konkrétan utalt is rá./, meg az évad nagy része az ő kapcsolatukra volt kihegyezve, Ben Edlund pedig ugye kiszállt [*kitöröl egy könycseppet*], pedig ő volt az egyetlen, aki érdemileg építette a szálukat, és most az egész egy olyan 'nesze' hangulatot sugárzott, hogy ők csakazértse-éreznek-semmit-egymás-iránt.

Aztán ott van az is, hogy szerintem túlságosan vissza akartak térni az első évados feelinghez, ami... fogalmazzunk úgy, hogy nagyon nem sikerült nekik. Mert miután legyőzték magát Lucifert, amikor több, mint nyolc rohadt év telt el, Dean már nem ugyanaz a macsó John-utánzat, Sam pedig nem az a frufrus srác, akire vigyázni kell, és fájdalmas volt nézni, ahogy ehhez vissza próbáltak térni, teljesen ugyanúgy, amikor annyi minden megváltozott.

Ráadásul a sorozat tényleg mindent elvesztett, amiben erős volt: a karaktereket, a jól időzített és tényleg vicces poénjait [nem, nem a got-utalásokra gondoltam egy drámai pillanat közepén, meg crowley rohadt-vicces-depresszióskodására], a kapcsolatokat, a csavarokat, a szeretnivaló mellékszereplőket [metatron. komolyan.], az ütős párbeszédeket [köhömköhöm], és az új és új mitológiát [démonok és angyalok, meg vérfarkasok. és így ennyi.].
És ez azért annyira elkeserítő.

Csak halkan, és lekopogva megjegyzem, hogy a tizedik évad valamivel jobb (bár ez azért nem akkora teljesítmény), bár az első két rész továbbra is rémes, de a harmadik és a negyedik mintha összekapta volna magát, bár még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ajánlanám.

{amúgy reményteli pislogás az and it's hard to learn felé}

Raistlin írta...

Szocsi, fogd a kezem. A kritikái alapján tényleg jobb a tizedik, de nekem ez már nem elég - a barátaimnak azt hagytam meg, hogy szóljanak, ha lesz Destiel csókjelenet, és visszatérek, mert alább nem adom.
De lehet, hogy alább adom.
És nem is tudom, ezt az OOCDeant shippelem-e OOCCastiellel és akarom-e együtt látni őket. Én a nyolcadik évadban akartam volna őket. A Purgatóriumban történtek után. Úgy volt értelme. A kilences évad közönye és indokolatlan elidegenedése után attól félek, hogy fanservice-nek érezném, ha újra összeédesgetik őket, hogy "ja, teljesen ellehetetlenítettük a narratívájukat, bocs érte, de látjátok, most már megint olyan szépen néznek egymásra, és volt egy ölelés meg egy párbeszéd, na, szerettek?" - szóvallööö. Olyan ez, mint egy rossz ficben. Nem várod a csókjelenetet. Nem vársz semmit, csak hogy legyen vége, és rátérhess egy jobban sikerült történetre.

De hiányzik a műsor. Tényleg remélem, hogy lesz egy kis időm, és nekiesek legalább a kedvenc részeimnek. Nem hagyhatjuk, hogy tönkretegyék, ugye? Deant és Castielt nem. Túl jók együtt, túl jó karakterek. (És Samet is védeném, az egyetlen Sammymet, de sajnos őt sose tudták kezelni rendesen, azt hiszem)

Az első-évad nosztalgia mert azért is visszás, mert ezek már 40+ éves színészek. Sam lázadása és problémái tökéletesen érhetőek voltak kamaszkorban, ahogy Dean kora-huszas főnökösködése és anyáskodó aggodalma is. Két negyvenestől látni ezt egyszerűen már *bizarr,* nem testvéries.

LadyLoss15 írta...

Hát, az az igazság, hogy én tavaly nyáron megnéztem az első 6 évadot, és a 7. felét év közben, de nem volt időm többre, így azóta is ott tartok. Tehát még van minimum másfél JÓ évadom. Sajnos a 9. évadról eddig másoktól is sok rosszat hallottam... :/
A cikk azért érdekes volt, ugyanis én is így szerettem meg a karaktereket, nagyon tetszenek a cikk írójának meglátásai. :))
És igen, a cikk olvasása közben végig izgatottan vert a szívem, hogy UGYE-a-Destiel-nem-tűnik-el, és AzanditshardtolearnUGYENEMmaradígy.... :$ *.* Mert ott már KÜLÖN karakterek vannak, az akkori eredetiekből kiválva. Tehát semmi közük az újakhoz. :) Szerencsére hiába féltem ;)
LL15

Névtelen írta...

ez a cikk tokeletesen foglalta ossze mindazt, amit irtozatosan elrontottak a kilencedik evadban. a tizennegyedik reszig birtam, onnantol is kovettem a sztorit ugy nagyjabol, de hanyinger nelkul nem tudok megnezni egyetlen epizodot sem. remelem a szeria nezettsege leromlik annyira, hogy rajonnek, igy nem folytathatjak a sorozatot. szoval minden remenyunk abban van, hogy elegen lesznek, akik nem kapcsolnak zombi-fanmodba... eleg sovanyka remeny, de legalabb van. koszonjuk a forditasod! ❤ cecile

Raistlin írta...

Jó helyen vagy ouo A nyolcadik évadot sok kritika érte, mert sajnos már ott mutatkozni megy a karakterek gyengesége, de a Destiel-szál közel-kánon és tökéletes (Az And it's arra az évadra épít végig) - én nagyon élveztem, az évadzáró kivételével (Felkeltem hajnal ötkor minden adás-napon, hogy időben letöltsem és megnézzem, mielőtt egyetemre mennék - pár epizódot még livestreameltem is. Maya az összeset.)

Raistlin írta...

cécile, keblemre. az aggasztó az, hogy ez elvileg a sztorinak már nagyon a vége - talán a legutolsó évadra az eredeti forgatókönyvírók is visszatérnek, remélem. vagy közmegegyezéssel úgy döntünk, hogy a nyolcaskával lett vége, ámen.

Tinuviel írta...

Ez egy nagyon jó kritika a sorozatnak, köszönöm, hogy lefordítottad. Mondjuk, hogy nézem a tizedik évadot, de igazából, csak akkor veszem elő, mikor hiányozni kezd, és mindig megkérdezem magamtól, hogy mi az istent nézek éppen. Nem, hogy a karakterek, semmi nem stimmel, lassan már a hangulat sem. Vagy lehet, hogy csak túlságosan haragszom a szériára. Én is fontolgatom, hogy újranézem 1-8ig, de sanszosabb, hogy csak 1-5 ig, mert egyre inkább úgy gondolom, hogy az ötödik évadnál meg kellett volna állniuk. Örülök, hogy nem búcsúztál el a fandomtól, a készítők bénasága miatt kár lenne.

Raistlin írta...

Köszönöm szépen ;u; Igen-igen, az 1-5 az egy erős vitapont, sokan ott valóban abbahagyták a sorozatot, a kedvenc szerzőim közül is sokan csak azt az érát veszik figyelembe, hiszen a főszál ott gyönyörűen lezárult, és minden más csak spinoff.
Én viszont a világért nem adnám azt a sok gyönyörű Destiel-pillanatot, ami utána jött :D Engem a Purgatórium-szál nagyon megvett. Tény, hogy a season gr8 ennek ellenére inogni kezd, a 7-esre senki se emlékszik, a 6-ot meg kicsit utáljuk, de a 9+10 bűneinek tükrében nosztalgiával gondolok az egész elcseszett leviatán-szálra. Az legalább csak unalmas volt, nem... *gesztikulál* ez. Mindenesetre most is éppen egy Gabriel-fanmix szól, szóval nem, nem adom fel, és ne is adjuk fel, ez a rengeteg szuper karakter többet érdemel, és ha a showrunnerek elszúrják, akkor a fandomon áll, hogy megjavítsák.

Névtelen írta...

Kérem alássan, a 10x05 kéretik megnézni, mivelhogy a sztorilájnhoz semmi köze, ellenben megmelengeti (vagy megmikrózza) a rajongók szívét. Ráadásul nosztalgikus hangulatot kölcsönöz a Carver Edlund könyvek alapján lévő feldolgozottsága miatt. *azazazirtósokfigyelemamitafandomkapésasokvisszajelzésarajongókelképzeléseire*
**kritikáértkiált**

Raistlin írta...

tartózkodom tőle, mert személyes sértésnek érzem, hogy a 200. epizód ami elllllvben a fandomot ünnepli, nem tartalmazza nevezett fandom közfelkiáltással megszavazott kedvencét: Castielt.

Névtelen írta...

Castielt tartalmazza. Csak Mishát nem. Ami furcsa jelenség, de egyébként van értelme. (bocsánat a rövid bejegyzésekért)

Raistlin írta...

Jupp, tudom, a DeanCas cosplayer.

blueeyesgirl írta...

Eddig is éreztem én, hogy baj van a 9. évaddal, csak nem tudtam rendesen megfogalmazni: ebben a cikkben mindenMINDENminden benne volt, köszönet a fordításért! Úgy vagyok én ezzel, mint a Sherlock 3. évadával - vannak itt jó részek, csak olyan szinten üvölt az egészről, hogy OOC-k a karakterek, hogy filler, hogy eltér a canontól, hogy a végén nem tudja az emberlánya, sírjon-e vagy nevessen. Majd inkább kikapcsolja a lejátszót.
De mivel a nyaramból egy hetet a 6-9. évadra szántam és visszavonhatatlanul beleszerettem a fandomba így kíváncsian vártam a 10. évad fináléját. Egyet biztosra mondhatok - az elődjénél jobb (nem nehéz). Az 5. évad szintjét persze nem üti meg, de megérzéseim szerint a karakterek végre hűek önmagukhoz,a Destiel szál ismét visszatért(eddig hol volt szerencsétlen? nem akarom tudni)és életre kapott, Sam Sammys, nem szenved feleslegesen, a 200. részt pedig tényleg, tényleg nézd meg. Komolyan. Én is tartottam tőle, a fandom fele tartott tőle, azt hittem rossz lesz, mert mi az, hogy Misha és Mark nem játszik benne, mi az, hogy valami diáklányok írnak egy darabot, de: isteni. 42-percől vagy 32-őt végig bőgtem (örömömben, fájdalmamban, meghatódottságomban, meglepettségemben mindenemben ami miatt bőgni tudtam eddig az spn kapcsán). Az eddigi öt rész alapján remek évadnak indul, szóval én csupa jó baráti meleg szeretettel ajánlom neked. :)
És ha nem fog tetszeni, megengedem, hogy wc papírral tekerd körbe a házunkat.

Raistlin írta...

Nekem... a 200. résszel az volt a problémám, mint a Sherlock Johnlock-jeleneteivel a harmadik évadban és a Sheriarty csókkal.
F A N S E R V I C E.
És persze, jó eye-candy, meg minden, de én ezek után, ennyi hiszti után hatalmas nagy pofonnak éreztem. Nem kedves oldalba bökésnek, nem főhajtásnak, nem, ez nekem az volt, hogy "basszátok meg, igen, látjátok, pontosan tudjuk, mit szeretnétek, pontosan tudjuk, mi lehetne, de NEM ADJUK MEG NEKTEK, csak egy színdarab keretében egyetlen epizódban, most meg szálljatok le rólunk örökre csá, mert erre majd hivatkozhatunk ezek után." Tudom, hogy a fandom most tombol örömében, és bárcsak én is ezt tehetném, de a békejobból inkább lett pofon, és nem én vagyok az egyetlen, aki így érzem. Különösen bánt, hogy Dean WTF-reakciója a Destiel-párra nem volt szkriptelve, hanem Jensen imprója volt, és büszkén tweetelte. Ez egy baszdmeg mindannyiunknak, ez egy egyértelmű üzenet, hogy soha nem fog beleegyezni a Destielbe, csak elénkdobták, mint egy cafat húst, hogy elcsámcsogjunk rajta és befogjuk.

Raistlin írta...

Tessa megint jobban fogalmazta meg, mint én: http://www.spoilertv.com/2014/11/supernatural-episode-1005-gripe-review.html

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS