Strony

2016. július 22.

Befejezetlen munkák

Egy szakmai öngyilkosság keretében - beszéljünk befejezetlen munkákról, pláne az And it's hard to learn utolsó fejezetéről, , fanfic-írói hivatásról és egyéb vígságokról, röviden és lényegretörően. Mehet.
update: a  bejegyzés sajnos már nem aktuális, mert menet közben a blog bezárt. 

Jelenleg tizenhárom regény érhető el a blogon: a Wanderlust, a toruble+, a thistle&weeds, a kismet OFF!, a Revü a kegyetlenségről, a Tűhegyre szúrva ragyog, a Ragyogj tovább, te őrült gyémánt!, a Lord Lazarus és a Psychomachia mind befejezett regények fura címekkel.

És akkor ott van Az A Négy.


  • Sekély Sírhant [sajnos nem fog folytatódni]
A szegény regény, Aminek Sosem Kellett Volna Megtörténnie. Azelőtt ültem neki, hogy átgondoltam volna, és az ékes példája lett annak, miért nem szabad zsigerből írni - elértem mindössze hat nap alatt a negyedik fejezetig, és ott döbbentem rá, hogy ez nem fog működni. Nem értettem egyet azzal az iránnyal, amely felé a történet haladt, és már késő volt megváltoztatni, hiszen publikáltam, ezzel pedig hibáztam.  Szerettem a hangulatát és az alaptöletét, ezért sokáig a műhelyben tartottam, hogy talán meg tudom majd menteni, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy esélytelen; megmarad töredéknek. A harmadik évad után sem értek egyet dark!Willel, és sajnos nem tudok dolgozni vele. A bizonytalanságomat az olvasóim is észrevették, és kigáncsolt az, ami máskor a fanfic előnye: hogy munka közben osztjuk meg az olvasókkal.

Megyek és elásom magam.


  • #BoyfriendTag [biztosan folytatódni fog]
Már csak az utolsó fejezet van hátra... január óta. A regényt ketten írjuk Cuppyval, de ez teljesen az én saram. Két pont miatt áll a munka:

1) Amikor kiderült, hogy Oswald édesapja, Elijah, benne lesz a második évadban, várni akartam a fejezettel, hiszen kulcsszerepet játszik benne, úgyhogy kényszerszünetet tartottam, bízva abban, hogy a kánon egybevág majd a regényben bemutatott headcanonokkal. És hát... nagyon nem így lett :D A #BT-ben folyamatos célzásokat tettünk Oswald abúzív édesapjára, és a fejezet is nagyban épített volna erre; a sorozatban viszont (hála Istennek) egy ravasz, de ennivalóan édes embernek ismertük meg, sőt, felbukkant Oswald mostohaanyja és két testvére is - akik a #BT-ből hiányoznak. Az összes többi fronton még kitarart a regény AUnak, de ez az eltérés arcon csapott. 

2) Menet közben elkezdtük lefordítani angolra - és helyenként újraírni, hogy jobban igazodjon a II. évad kánonához, csinosítgattuk a szerkezetet, kihúztunk pár jelenet és hozzáadtunk újakat, változtak a dialógusok, a poénok, a karakterek, és ennek eredményeképpen...

3)...jelenleg az tűnik a leglogikusabb ötletnek, hogy az utolsó fejezetet angolul írjuk meg, amikor elérünk oda. (Jelenleg egy kis nyári szüneten van a fordítás, de a munka folytatódni fog - [itt olvasható])
Így nem kell, hogy két verziója legyen a történetnek. A magyar verzió korábbi fejezeteit újra kéne írni, hogy illjen a kánonhoz, és... nem tudom, hogy érzek ezzel kapcsolatban. De fura. Tudjátok, hogy mit olvastatok. Ha visszamegyek és átírom, az nem teszi meg nem történtté.

Igény szerint le fogjuk fordítani az utolsó fejezetet magyarra (nagy fordulatok várhatóak) és ha így lesz, akkor magyarázatot fűzünk a változtatásokhoz.


  • Drunk On Your Tobacco Lips [valószínűleg folytatódni fog inkább utóbb, mint előbb]
A történet első fele lezárult - egy ideje. Hárman dolgozunk rajta, Cuppy, River és jómagam; elsőnek úgy terveztük, hogy a "15 évvel később" egy regény lesz, amiből negyven oldalt meg is írtunk, de aztán összenéztünk, és azt mondtuk, totál felesleges - ezt egy novellával lenne érdemes lezárni, vagy... sehogy. Bár nem lett hepiend, a történet befejezése érzéseink szerint önmagában is megállja a helyét; ennek ellenére szeretnénk megírni a voltaképpeni epilógust sequelként, hiszen olvasóként mégis jó érzés tudni, mi történik a kedvenceinkkel a későbbiekben. Ez csak afféle bónusz lenne. Újragondolva a dolgokat úgy érezzük, a történet befejezett.
Mindent meg fogunk tenni, hogy az esetleges folytatás ne okozzon csalódást, és ha neadjisten végleg lemondunk a projektről, szólni fogunk róla. 

  • And it's hard to learn, and it's hard to love
...and it's hard to write. Szenvedtem ezzel a regénnyel. Kínlódtam. Gyötrődtem. 
1. Amikor elkezdtük írni Mayával, első éves gólyák voltunk. Fogalmunk sem volt, hogy működik egy egyetem. Bár persze csak egy komolytalan kis slashfic, hemzseg a kínosabbnál kínosabb hibáktól, amiket alaposabb utánajárással elkerülhettünk volna.

2. Maya kiszállt a ringből; mivel a fejezeteket 50-50%-ban írtuk, és közösen ötleteltük ki, olyan nélküle írni, mintha meg kéne fordítanod a ceruzát és a radírral dolgozni tovább. 

3. Mindketten végleg kiábrándultunk a Supnatból - amikor belefogtunk, dübörgött a nyolcadik évad, ami tele volt szebbnél-szebb Destiel pillanatokkal, aztán jött a kilencedik és hát... azt egyikünk sem nézte végig.

4. Észrevettük azt is, hogy a sorozat mennyire problematikus [lásd itt], [és angolul itt], [meg itt is] amivel persze idáig is tisztában voltunk, de a helyzet sajnos súlyosbodott. 



5. A sorozat problémáit örökölte a regény is; viszont mivel Dean olyan, amilyen, Castiel pedig egy végtelenül megbocsátó ember, ezért Dean szexizmusa, lekezelő modora, érzelmi zsarolása, bántalmazása, megengedhetetlen viselkedése mint dékán -- mindezek elsikkadnak a történetben, és csak szórakozunk ezeken. 
Hiszek abban, hogy seggfejekről is kell írni, és nem kell minden ficnek szentbeszédnek lenni. Dean egy nagyon komplex, állandóan vívódó karakter, a regényünkben expliciten mentális problémákkal - a viselkedésére van magyarázat, de nincs kifogás. A korai fejezeteket visszaolvasva úgy érezzük mindketten, hogy (a sorozathoz hasonlóan) túlságosan könnyedén vettük ezeket a problémákat, és bár az utolsó fejezet nagyon sok mindent újraértelmezett volna [lásd később], még így is úgy éreztük, hogy nem megfelelően fogtunk neki.

6. Ez NEM egy romantikus regény, hiába shippeljük a hőseit. Dean és Castiel kapcsolata a regényben nagyon egészségtelen; ezt a kezdetektől fogva tudtuk, és szintén az utolsó fejezetben akartunk foglalkozni vele. Riasztó volt látni, hogy az olvasóink ezzel nem értettek egyet, hogy szerintük Dean viselkedése és a tény, hogy Castiel szótlanul tűr mindent, megengedhető. Ez az utolsó feltöltött fejezet komment-szekciójában vált teljesen egyértelművé. 

Íróként felelősségünk, hogy mit közvetítünk az olvasók felé. A regényt nagyon sok fiatal, tapasztaltlan lány olvasta, kevés kritikával. Úgy érzem, rossz hatással volt rájuk. 
Kétségtelenül vannak durvább és kegyetlenebb történeteim is, de ott sokkal egyértelműbb a "ne próbáljátok ki otthon" faktor. A fikció az fikció, és olyan dolgok szórakoztatóak benne, amik a valóságban rendkívül felkavaróak - legyen az gyilkosság, prostitúció vagy egy abúzív kapcsolat. 

7. És ott volt a dolog technikai része: megírni negyven oldalt egy olyan sorozathoz tartozó ficből, amiből már teljesen kiestél és jól el is felejtetted a nagyrészét, egyedül, amikor párosan dolgoztál, a régi stílusodban, amikor azóta már rengeteget fejlődtél, és olyan várakozás mellett, ami után minden csak csalódás lehet, egy olyan befejezést, aminek nem sokan fognak örülni [erről megintcsak később]

8. Mindezekkel együtt be szerettem volna fejezni, hiszen ez a történet rengeteg embernek rengeteget jelentett, a hibáival együtt vagy azok ellenére. 

Nagyon, nagyon, nagyon rosszul estek a követelődző, könyörgő és fenyegető kommentek, amiben sürgettek, hogy mikor lesz befejezés, hiszen egy kilátástalan helyzetben gondolkoztam azon, hogyan tudnék valami vállalhatót alkotni. Mert persze, meg tudnám csinálni. Szarul.



És jó munkát akartam végezni, szóval vártam és vártam és vártam és vártam, pár havonta újra és újra elővéve az ötletet - és azt hiszem, itt van az a pont, hogy fel kell adnom. A saját érveimmel szembesülve kénytelen vagyok belátni, hogy ez nem fog menni, és a csoport egy Facebook-beszélgetésében egy olvasóm felhívta rá a figyelmemet, hogy ez így talán egyenesebb. Szóval feladom. Igaza van. Nem akarok váratni senkit egy sugárnyi reménnyel.

Az alábbiakban

SPOILER


keretében röviden összefoglalom, mi lett volna az And it's hard to learn, and it's hard to love utolsó fejezetében. Ha nem akarod, hogy a történet ilyen vázlatosan fejeződjön be, és boldogabb vagy egy függővéggel, akkor az a te döntésed. A könyvek az olvasóikhoz tartoznak. Nem kell elfogadnod azt, ahogy az író elképzelte a végét.

Az utolsó fejezet vázlata, avagy Everything Goes to Hell

  • Castiel kutatómunkája Dean múltjával kapcsolatban konklúziót ér el; nem adja az olvasó értésére, mire jutott
  • váltás Deanre - egyre inkább rémeket lát; egy Ghostfacers cameo keretében a szelleműző diákjai magas frekvenciákat mérnek rajta, ami felbosszantja és megrémíti
  •  Jo végre behajtja Casen az italmeghívást. A szilánkok helyreállnak. Nincsen természetfeletti. Dean súlyosan beteg, és segítségre van szüksége. 
  • Dean már csak angyalformában látja Castielt; a véleménye a fajról ugyanaz, mint a negyedik évadban. Magyarázat nélkül kerülni kezdi. 
  • Castiel komolyan aggódik. A szorgalmi időszak lassan kezdetét veszi, és Dean nem ura önmagának.
  • A Rektoratyaúristen, alias Chuck alászáll a mennyekből. A maga óvatos módján számonkéri Deant, aki nem hallgat rá. Protekció ide vagy oda, a helyzet tarthatatlan. A Pulvinarium nem működhet így tovább. 
  • 'Metatron,' a Cambridge igazgatója nem örül annak, hogy Castiel ilyen hosszan tartózkodik Alaszkában kutatómunka-címen. Megpróbálja visszaszerezni a saját egyetemének, és amikor sem a szép szó, sem a fenygetőzés nem ér semmit, jogi útra lép. Erre sajnos van alapja: Castiel Dean kérésére gondolta meg magát a téli szünetben, és nem rendezte rendesen a papírjait. 
  • Hőseink versenyt futnak az idővel. Castiel kétségbeesetten próbál konfrontálódni Deannel; Dean vele akar lenni, de a démonjai nem engedik.
  • A hóesésben végre sikerül szembenézniük egymással. Dean magán kívül van. A karácsonyra kapott pisztollyal lelövi Castielt, abban a hitben, hogy a talán-angyal el akarja szakítani Samtől. 
  • Látva, hogy Cas nagyon is emberien vérzik, minden a helyére zökken. A saját tettétől iszonyodva Dean kórházba viszi Castielt az Impalában; a férfi ugyanabban az ülésben haldoklik, ahol Sam meghalt. A jelen és a múlt egymásra vetül; Dean elkezd rádöbbeni, hogy a betegsége elpusztította a jövőt. Úgy dönt, bármi lesz is, meg fogja semmisíteni az Impalát.
  • Castielt megmentik az orvosok. Dean mellette van, amennyit csak hagyják. Nem megy be a munkahelyére, és elveszíti az állását. Szó van egy esetleges büntetőeljárásról. 
  • Castiellel hosszan beszélgetnek, és néha csak hallgatnak. Dean olvas neki a könyveiből, és teát hord neki termoszokban. Castiel mindezt hálásan fogadja, a tekintete és az érintése változatlan, de időt kér tőle, hogy gondolkozzon. 
  • Castiel döntésre jut. Nem folytatja tovább Deannel a kapcsolatukat, hiába szerelmesek egymásba. Mindketten sérültek. Deannek professzinális segítségre van szüksége. Ő nem lehet mellette.
    Dean eleinte alkudozik, fenyegetőzik és reménykedik, ám a tapasztalatai tükrében végül el tudja fogadni Castiel kérését. 
  • Segít Castielnek összepakolni és lebontani az álomlakást Gabriellel és Kalival. Castiel megemlíti, hogy Emmanuel utaztatása akadályokba ütközik - szeretné ráhagyni Benre, ha Dean nem bánja. Dean beleegyezik.
    Gabe és Kali lemennek a kocsihoz az utolsó adag könyvvel, és Deanék együtt maradnak az üres lakásban. Elkezdődik valami, amiből búcsúszex lehetne, de mindketten rájönnek, hogy rossz ötlet. 
  • Dean kikíséri a repülőtérre. Ott csókolja meg utoljára. 
  • Elviszi a macskát Bennek. Lisa segítségét kéri, hogy orvost találjanak, és eladják a lakását. Itt fogja hagyni Alaszkát. A tervei szerint nekivág a világnak, ahogy mindig is akarta, ahogy Castiel tette, és ahogy Sam szerette volna.
    Lisa felhívja a figyelmét, hogy az Impala már nincs meg.
    Dean gúnyosan válaszol, hogy akkor nekivág biciklivel. 

Szóval... ennyi lenne. Nagyon köszönöm a türelmét mindenkinek. Tovább nem élek vissza vele. 
Sajnos az online írásnak megvan ez a rákfenéje, és mindig lesznek ilyen esetek. Ha publikált könyvekről volna szó, nem kerülne a közönség elé semmi, ami nincs befejezve; én örülök, hogy legalább ennyit megoszthattam veletek.

Egyik regényt sem fogom törölni. Az And it's hard to learn... Google dokumentumát [nyilvánossá tettem], hogy letölthető legyen egyben - még a szerzői megjegyzések és brainstorming nagy része is látható érdekességképpen.


[x]

komment: igen // nem

12 megjegyzés:

  1. Ne ásd el magad, szeretlek. :O <3 #És csak most jöttem vissza a blogra. XD#

    Akarommondani.

    Van még a befejezett regényeid között olyan, amit nem olvastam, szóval szép nyaram lesz. Psychomachiával, Lord Lazarusszal. Meg a jelek szerint angol!#BoyfriendTaggel.
    A Revü a kegyetlenségről és a Tűhegyre szúrva ragyog esetében meg az újraolvasást fontolgatom, mert mindkettő megölt és élveztem. A Tűhegy emlékeim szerint annyira feldúlt, hogy nem is kommenteltem. Bocsánat.

    Nem tudom, mit érzek az And it's... kapcsán, mert annak idején nagyon szerettem, de azóta én is kiestem a fandomból, Dean karakterét kifejezetten megutáltam. Amit leírtál az utolsó fejezetről, az csodálatos, de nekem ilyen vázlatosan is elég volt. Köszönöm, hogy összefoglaltad, mi lett volna a vége. A Google dokumentumot meg letöltöm, csak a szerzői megjegyzések miatt, mert imádok belesni írók műhelyébe. :3

    Igazából a lényeg, amit eredetileg mondani akartam, most jön:
    Szeretem az írásaidat, nagyon sok fandomba kezdtem bele miattad, amikbe magamtól aztán soha; és tudom, hogy rengeteg munka, szeretet, lelkesedés és éjszakázás van minden egyes történet mögött, szóval... a kommentelési szokásaim olyanok, amilyenek, de azért tudd, hogy őrülten hálás vagyok, hogy ilyen csodás olvasnivalókat hozol, ilyen hosszú évek óta. (A Revü... tényleg 2013-ban volt? Basszuuuuuuuuuuuuus, azóta is fel-felvinnyogok néha, ha eszembe jut.)

    És egyébként a töredékekről meg a műhelyből néha szomorú módon eltűnő dolgokról mindig a saját, félbehagyott és/vagy sikítva törölt történeteim jutnak eszembe, és arra gondolok, hogy nem a világ vége, ha egy sztori elhalálozik. Nyilván lelkes olvasóként fáj az ilyesmi, íróként meg még inkább szörnyű érzés, de no.
    Lesznek még bőven új ötletek, amik szépen eljutnak a befejezésig, és azok sokkal jobbak lesznek. :)

    Nem tudom, van-e értelme ennek a kommentnek. Kedvesnek és biztatónak szántam, de lehet, hogy néha átment valami... furába. Amolyan éjféli!Lucás módon furába.




    P. S. Nem tudom megállni, hogy ne kötekedjek/értetlenkedjek a végén egy pöppet. "A Lektoratyaúristen, alias Chuck alászáll a mennyekből." Nem Rektoratyaúristen? Amúgy ez az ötlet király, Chuckot mindig bírtam. :D

    VálaszTörlés
  2. LUCA, lucám, nagyon-nagyon (nagyon) szépen köszönöm ezt a kommentet. Ez egy... érzelmileg kicsit megterhelő időszak volt, és egy elég hirtelen döntés azok után, hogy az egész műhelyet átvariáltam picit nemrég, és akkor még büszkén ott voltak a hosszútávú projektek között azok amiknél ma az asztalra vertem hogy "CSAK ADD FEL, SOSEM LESZ KÉSZ"

    És ezt olyan szörnyű leírni, de felszabadító is.

    Mert igen. Nem fog mindig minden összejönni. És nem is azért, mert rossz lesz, vagy nem a legjobb, vagy nem az igazi, hanem mert nem lesz.

    Eh.

    Szóval rengeteget jelent a megértésed és a kedvességed és .... ÚRISTEN A REVÜ 2013-AS?!

    [Ezt a sztorit mindig elmondom vele kapcsolatban, de az volt a legmélyebb nyaram, mármint holy shit, akkor térdelt először igazán gyomorszájon a klinikai depresszió, és teljesen egyedül voltam otthon és ahhoz nem volt erőm hogy bármiféle segítséget keressek szóval csak feküdtem és untam feküdni és untam hogy unom és meg akartam szűnni létezni de még azt a gondolatot is untam és minden lélegzetvételbe beleőrültem de aztán dolgozni kezdtem ezen esténként és csoda történt. Hajnal hatig meg hétig dolgozgattam a fejezeteken, alkonyattól pirkadatig, és az iszonyú napokat meg átaludtam és így keresztülvittem magam az egészen és a kommentek, basszus, az jelentett mindent, hirtelen nem voltam egyedül a fejemben többet]


    És totál igazad van a lektoratyaúristennel, ki is javítottam - van egy fura dolgom, hogy nem hallom a különbséget az L és az R között? És ez elvileg oké, vannak nyelvek, amik nem különböztetik meg, mert tök közeliek, de? Miért csak ez a kettő? Szóval rendszeresen felcserélem őket, de általában szól érte a helyesírás-ellenőrző, de ez így is értelmes maradt szóval. Haha.
    [Az a fura hogy nem csak magyarban nem hallom hanem franciában meg angolban sem pedig ott tök máshogy ejtik?]
    [[Namegadiszlexiadeazténylegnagyonenyhe]]

    VálaszTörlés
  3. Szerintem jó ötlet volt ez a kis tisztázás mindenki felé, bár én amúgy is úgy gondolom, ha
    olvasod valaki munkáit, igazából hálásnak kéne lenni, hogy felrakja, és elérhetővé teszi
    másoknak. Persze, ez valahol a visszajelzés miatt történik, ezért létezik a komment szekció.
    De akkor is, az ember gondolja (gondolnia kéne), hogy ez egy hobbi, és mellette az írónak van
    élete, és miegymás. Meg ha van egy történet, amiből kiszeret/különféle okok miatt nem érez
    erőt a folytatáshoz, és valaki elkezd könyörögni a folytatásért az attól nem fog bekövetkezni,
    vagy ha esetleg mégis neki veselkedne, valószínűleg az akkor sem lenne olyan minőségű, mint
    amilyet akár elvár magától. Oké, tudom, ez a komment nem teljesen erre a posztra reagál,
    inkább a problémára, de gondoltam azért megosztom.

    VálaszTörlés
  4. Ó, szerintem nagyon fontos beszélni általánosságban a problémáról, mert na, a jelenség nem csak ezen a blogon tapasztalható, hanem világszerte mindenhol; és a legjószándékúbb, legártatlanabb, legcukibb olvasók esnek abba a hibába, hogy úgy érzik, ezzel motiválhatják vagy dicsérhetik az írót. És nehéz ilyenkor nem elküldeni őket a búsba [sajnos volt már rá példa] mert mindenkivel egyesével leülni és megfogni a kezüket és a szemükbe nézni hogy "tudom, hogy értetted, de totál taplónak sikerült lenned" az... nem működik.

    VálaszTörlés
  5. Valami értelmeset akartam ide írni, de hát nem megy /épp vissza olvasom a régen olvasott ficceidet és most fájok XDD/ Köszönöm, hogy tisztáztad hogy mit fog folytatni és mit nem. Most már letudtam zárni az And it's -t megkönnyebbültem azt hiszem. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  6. No igen, ideje volt :D A régebbi ficek meg köszönik szépen a szeretetet, ha már én nem merem visszaolvasni őket :"D

    VálaszTörlés
  7. jézusom elsőnek a 'the end' képet láttam meg és majdnem szívrohamot kaptam..
    a befejezetlen regények közül csak egyet olvastam, a Hannibalosat, amit megértem, hogy nem folytatsz. hogyha őszinte akarok lenni, én a hannigramból is kiábrándultam így 3. évadra..Abigailt sehogyse tudtam megbocsátani, meg tényleg a dark!Will kicsit fura volt..na mindegy is.
    és csak most néztem a femslash!kylux ötletedet az előző posztnál és..hm hm.nem hangzik rosszul:D amúgy én mostanában a where the wild roses grow -ot hallgatom (mint egy 40 éves de sebaj) és az nekem mindig annyira femslash volt!!mondjuk nem tudom tudsz-e ezzel valamit kezdeni:D mindenesetre én támogatom a femslash os kezdeményezéseid mindig:Dd
    és a műhelyes oldalt is most megnéztem és aw sajnálom hogy a Sanserys fic így elakadt:/ ott talán a Snow Ghosts-tól a Murder cries-t tudnám ajánlani ihletcsinálónak??
    de mindegy a lényeg, hogy én úgyis szeretem olvasni az írásaidat, ha később érkeznek mint előbb:D

    xx

    VálaszTörlés
  8. Valahogy annyira tudtam, hogy előállsz ezzel a bejegyzéssel, de szükség volt rá, köszönjük. (legalábbis én magam nem hallottam róla, hogy tervben van)

    Igazából a befejezetlenjeid közül én egyedül az And it's hard...-nak vártam a folytatását, a többi fandomban nem igazán vagyok benne vagy már nem, és hát igen, ilyen a Supnat is. Bár én a 10-dik évadba még belekezdtem, de aztán abbamaradt. A vázlatos befejezésnek attól még nagyon nagyon örülök, én még így is majdnem elsírtam magam rajta. ˘.˘

    A #BoyfriendTag befejezését magyarul mások nevében is kérem, Raistlin magasságokban még nem áll az angol tudásom, de egyszer talán belevetem magam. Az egyik cserédnél olvastam velük egy AU-t, valami csodálatos volt. (bocs hogy mást fanolok itten) :D

    Szóval tiszta vizet öntöttünk a pohárba. És most elkezdhetjük várni az újabbnál újabb történeteket. Ne izgulj, türelmes vagyok. :))

    VálaszTörlés
  9. Bevallom én azért szerettem az And it's hard...-ot, mert egy korábbi párkapcsolatomra emlékeztetett és imádtam, hogy a pofámba vágta hol és mit basztam el, mire nem figyeltem. Felfeszítette a szemhéjamat sok mindennel kapcsolatban. Van akinek ez a fajta hidegzuhany kell. Ponty.

    És sajnálom, hogy mostanában nem kommentelek (takarózhatnék a munkával, a második munkával, a harmadik munkával, a párkapcsolatommal, a költözéssel - juhú, Írország, de nem fogok). Sajnálom, hogy elmaradtak, pedig mindent, de mindent elolvasok, amit írsz.

    Csak remélni merem, hogy Corkban összekapom magam, s akkor lesz agyam kommentelni, hálálkodni.

    VálaszTörlés
  10. MARGAERY, szegény murder husbands D: nekem a sorozat egyáltalán nem okozott csalódást hannigram-téren (sőt, a 3. évad a kedvencem) de én pont hogy úgy értelmeztem, hogy will nem lett dark!will. lebaszta magát a szikláról mert nem tudott együttélni azzal a tudattal hogy meglássa a szépen valamiben ami "the ugliest thing in the world". és abigail kísértetével is boldog voltam a magam részéről, de azért én is orrolok, hogy ő az egyetlen, aki nem élte túl.

    ne mondd el senkinek, de egyszer írtam egy where the wild roses grow ficet. death note. light/l. iszonyú volt. pusztulatfos. emlékeim szerint odaadtam egy tanáromnak hogy olvassa el. kedves volt és megértő. brrr.

    a sansery az az, hogyha egyszer mellkason basz a trónok harca, akkor tuti befejezem, mert egyik fic sem kegyetlen hosszú vagy bonyolult, és nagyon mások, mint amiket idáig csináltam, szóval pont ezért élvezném - csak még mindig nincs ingerem megnézni az új évadot, ami azóta már régi évad, de ha talán ha leülök elé... tartozom a blognak egy tinihorrorral! (meg femslashhel. főleg azzal. :D) köszönöm a zeneajánlót, bízom az ízlésedben, csekkolom~!

    EROSZ, tudom, hogy váratlan volt, és hogy idáig azt mondtam magamnak meg mindenkinek, hogy persze, persze, befejezem, meg tudom csinálni; hirtelen döntés volt, de valami, amit már korábban meg kellett volna hoznom. egy újabb 'folytit!' komment váltotta ki és utána a {br} facebook-csoporton kialakult beszélgetés, amikor kínomban poénkodtam róla, hogy lol, már megint ez van.
    most elsősorban az angol munkáimra koncentrálok, szóval ennek a bejegyzésnek az is a lényege, hogy senkit nem akarok várakoztatni. akkor frissítek, amikor tudok -- sajnos már nem tudom menetrendszerűen garantálni az új tartalmat.

    DRAGDA, semmi baj - köszönöm szépen a támogatást!

    VálaszTörlés
  11. Szeretem az írásaidat, nagyon. Mert fantasztikusan írsz, a történetek témája hangulata mindig megtalál. Titokban vártam, hogy valamelyik befejezetlen történetet folytatod, egyrészt mert tudom, hogy nincs ihlet parancsszóra, másrészt mindenkinek megvan a maga gondja az életben, és én türelmes ember vagyok, ha kell várok éveket a folytatásra. Volt már ilyen. De ha valami nem megy azt nem szabad eröltetni (kivéve a vizsgákat).
    Bevallom, hogy azért örülnék ha a BoyfriendTag-nak lenne magyar verziója is. Elkezdtem már angolul olvasni, de sok mindent még így sem értek, csak kb. a 60-70%-át a dolgoknak. Nem tanultam rendesen angolt, csak egy ilyen összeszedett tudásom van belőle. Még ha érteném is a nagyját nem lennék elégedett, mert mindenképpen szeretném 100%-osan kiélvezni annyira szeretem. De ha nem lesz belőle magyar az sem baj, mert ez a ti döntésetek, ti vagytok az írok, a szabályokat ti hozzátok, és nekünk olvasóknak kell alkalmazkodni történjen bármi is akár egy be nem fejezett történet, vagy épp angolul való publikálása.
    Türelmesen várom az új írásaidat!

    VálaszTörlés
  12. AIVI, szívből köszönöm a türelmed és a megértésed! [Nos hát én a vizsgákat sem erőltetem de persze ne legyek példakép :D #mégnemcsúsztam]
    Meglátjuk, a #BT fejezettel mi lesz; az angoltudás privilégium sajnos, ezt túl jól tudjuk.
    (Bocsánat a rövidke válaszért, épp most utazok el és a pakolás közepéről írok :D)

    VálaszTörlés

1, Regisztráció nélkül, sőt, akár névtelenül is lehet kommentet írni (◡‿◡✿)


2, A szóellenőrzés/nemvagyokrobot dolog huncut. Megjelenik, de ha nem töltöd ki, úgy is elküldi az üzenetet.