a blog bezárt. mobilnézethez {katt ide}. frissek az {AO3}n.

2016. augusztus 22.

Ez itt a vége

Hosszas megfontolás után úgy döntöttem, hogy a {bloody romantic} öt bő év után bezár. Az új munkáim ezentúl az [AO3]-n lesznek elérhetőek - ott megtaláltok.


A blog megmarad tárhelynek, tehát a rajta jelenleg olvasható munkák továbbra is elérhetőek lesznek. Gondolkozom azon, hogy a cikkek átköltözzenek egy [magyar blogra], de nem vagyok benne biztos, hogy ez az ötlet megvalósul. Az email/Facebook/tumblr profilok sorsa jelenleg még kérdéses. 

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki kitartott mellettem, és bocsánatot kérek azoktól, akik csak most estek be lelkesen. 

A történetek továbbra is hozzám tartoznak, így kérek mindenkit, hogy az engedélyem nélkül ne terjessze őket - vagy publikálja saját néven, ugye. 

Úgy érzem, kinőttük a platformot. Új kihívásokat keresve vetődöm az AO3 karjaiba, és remélem, lesznek, akik velem tartanak oda. 

Még egyszer köszönöm mindenkinek a kommenteket, a kedves szavakat, a lelkesedést és a bizalmat. 

11 megjegyzés:

Adrienn írta...

Nincs sok hozzáfűznivalóm, csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm ezt a néhány évet, amit itt töltöttél velünk. Szerintem nem mondok hülyeséget, ha azt állítom, hogy sokan miattad kezdtek írni/olvasni slash ficeket, vagy éppen miattad merültek el egy-egy fandomban. Rám is nagy hatással voltál, ha már itt tartunk. Szóval igen, szomorú vagyok, hogy már nem fogsz itt publikálni, de mindenképp követlek majd AO3-n! Remélem, sok örömöd lesz az új platformon is :)

Nussy írta...

számtalan szép emlék köt ehhez az oldalhoz, kevesebb lennék nélkülük - de a változás szükségszerű és egy alkotónak kellenek az új kihívások és a serkentő környezet, és van az a pont, amikor fel kell állni és továbblépni. nagyon szerettünk itt, amíg voltál és nagyon fogunk szereti ott is, ahová mész. és ráadásul nem csak mi, hanem rengeteg új, nemzetközi olvasó is, ami mennyire win-win szitu már.
jó volt, szép volt, igaz volt, de izgatottan várom a következőeket! te pure gold asszony, te ♥

GwenPage írta...

Drága Raistlin!
Igazán sajnálom, hogy így alakult, de bizonyosan megvoltak az okaid arra, hogy így dönts. Az előző hozzászólókhoz csatlakozva én is szeretném megköszönni azt az éveken át tartó csodát, amiben itt részesítettél minket; általad hihetetlenül sokat szélesedett a látóköröm és rengeteg, de rengeteg mindent tanultam tőled. Szóval hálásan köszönöm, és további sok-sok sikert és örömöt kívánok neked az életben!
(Az AO3-on pedig természetesen figyelni fogom a munkásságod. Alap.)

Terra írta...

Szia!
A változás nem erőltethető és nem elhárítható, ha eljön az idő. (Klisét hallottunk.) Mindazonáltal végtelenül elszomorodtam, és ez nem csupán psziho-támadás, hanem az igazság. Felnéztem az Ao3(?)-ra de ott egyelőre csak angol nyelven találtam történeteket. Kérdezhetek egy olyat, hogy ezentúl csak angolul fogsz publikálni?
A történeteidet elsősorban nem a cselekményük miatt szerettem meg. Nem. Határozottan egyszerű a legtöbbje e szempontból. Engem a nyelvezet nyűgözött le oda és vissza és főképp oda. A szóhasználat, ahogyan pakolgattad egyiket a másik után, ahogy a mondatok kerekedtek, ezt még senki másnál nem láttam ilyen szinten vagy így. Sok jó szerzővel találkoztam már ez alatt a majd' tíz év alatt, mióta beléptem a fanfictionok világába, és voltak páran, akik hasonló stílust képviseltek, mint te, mégis azt mondom, hogy a tiéd más. Persze, mindenkié más, máshogy esik, másabb, ahogy érlelődik, de valamiért a te történeteidet századjára is elolvastam, és azóta sem értem, hogy hogyan...? ...Hogyan?
Nagyjából egy-másfél éve, mikor rátaláltam a blogodra, csak valami könnyed olvasmányt kerestem. És a vége az lett, hogy kisfilmeket kaptam. Minden sorod olyan, mint egy film néhány képkockája egymás után lejátszva. Átadod a képet, a hangot, az élményt; de nem csak ezeket, átadod az ízeket, a érzelmeket, érzeteket, ábrándokat. Nem mondod el, hanem megmutatod.
Igazából teljesen és totálisan leírhatatlan mit érzek, miközben olvasok tőled. Bár nem is leírhatatlan, hiszen te leírod, én átérzem. Csak így, egyszerűen. És ettől olyan csodálatos az egész.
Köszönöm neked ezt az időt, amit adtál, amennyit itt tölthettem. Amennyiben megmarad a blog (mármint biztosan, ezerszázalékosan), bepótlom a véleményeket, amiket ígértem, még ha nem is fogadod majd azokat örömmel vagy soha el nem olvasod bármelyiket is, szeretném, ha ki tudnám fejezni mindegyiknél azt a boldogságot, amit olvasás közben adtál. További jó írást neked!

Terra

Ui.: azt hiszem, beletudnék rázódni az angol történetekbe (mert hé, képzeld, sikerült áttörést elérni!), de a magyar nyelv az magyar nyelv. Számomra a legkedvesebb, legbecsesebb nyelv ezen a világon, nem pusztán azért, mert ezt értem a legjobban, hanem mert az anyanyelvem, apró töredék megannyi, óriási lehetőségekkel, amellyel a világot gazdagíthatjuk. Remélem, fogok még tőled magyarul is olvasni, addig próbálok ráhangolódni az angolra, mert a történeteid nélkül valahogy nehezebbek a hétköznapok. :) (Nem csak lefekvés előtt, de a metrón, forgatás közben, vendégségben, ha már elég volt, sok volt minden, mindig olvastam tőled, és hirtelen elkapott a nevetés, amit köszönök.) :)

margaery. írta...

Huh, azta. Hát, nem is tudom hogy kezdjem a feltehetőleges utolsó kommentem ezen a blogon (??) ...Most mondanám hogy emlékszem, amikor még az első kommentet írtam ide, de így őszintén szólva nem így van (lol), meg jobb is hogy nem emlékszem, mert biztos nagyon cringeworthy..Na mindegy, arra viszont emlékszem, hogy milyen volt amikor az első ficeket olvastam itt..Olyan hangulatos-kékvirágos volt minden és a Hullámok állandósága (ami korunk egy klasszikusa) hogy összetört és elgondolkodtatott. Meg hogy mennyi történeted nevettetett meg vagy szomorított el vagy váltott ki akármilyen érzéseket belőlem. És fu hát nagyon köszönöm!! Nagyon sok napomat dobta fel egy-egy fic (a Sanserys pl..life changing) vagy motivált, változtatta meg a nézőpontomat valamiről egy-egy cikked. Inspirált is, hogy jó pár dologba belekezdjek. Egy nagyon egyedi, különleges oldal volt ez, köszönöm hogy olvashattalak itt ♥♥
xxx

margaery
ui.:(ami sose maradhat el lol) persze AO3n is olvasni foglak, mert ha egy dolog nem változott az az, hogy a mai napig imádom az írásod:)

Raistlin írta...

Nagyon köszönöm mindenkinek a kedves szavakat ♥ Sajnálom, hogy nem tudok szebben vagy hosszabban búcsúzni, de úgy érzem, akkor itt ragadnék.

Nem tervezek magyarul publikálni a közeljövőben. Elsősorban az angol írásaim fejlődésére szeretnék koncentrálni, mert rengeteg mindent kell még tanulnom. Természetesen, ha kiadatok valamit valamikor valamiért, ahhoz magyar verziót is szeretnék majd készíteni, de a fanficeimet a nemzetközi közönségnek szánom, és fejleszteni szeretném magam; amióta elkezdtem komolyan foglalkozni vele, egyértelművé vált, hogy magyar munkákra nincs mellette időm.

Ez egy gyönyörű, irodalmi szépségű nyelv, egy varázslatos eszköz, de új kihívást keresek.

Szóval most már tényleg megyek :D És még egyszer, köszönök mindent - kurtán és furcsán, de szívből és igazán.

Demona ThePsycho írta...

Őszintén számítottam már erre, és talán csalódott is vagyok. De ettől függetlenül elfogadom a döntésed és köszönöm az eddigieket. A továbbiakhoz pedig sok sikert :3

Névtelen írta...

Azt hiszem, ide igazán illik: a viszont-látásig.

Emma

Dorottya Szabó írta...

Azta'! Már kezdtem kétségbeesni, mert munkanap utána rra jövök haza, hogy átnevezed a bloddíromantic-ot és búcsúajándékot osztogatsz... de az ao3 a másik kedvenc fanfiction-helyem! Akkor mégis ovlashatlak még! (és most megintcsak szerencsésebbnek érzem magam,a miért tudok angolul)

Hattie írta...

ANYWHEREEE YOU GO LET ME GO TOO
khmm. kicsit úgy érzem, nincs jogom kommentelni, hiszen az elmúlt hónapokban alig szóltam hozzá bármihez, és végül a talira sem tudtam elmenni. azért teszem mégis, mert meg akarom köszönni neked a rengeteg csodálatos történetet, amit az évek alatt publikáltál. általában a földbe döngöltek és elgondolkoztattak és kísértettek, és néha még inspiráltak is. szóval: köszönöm.
lassan már csak ao3-on olvasok ficet (vagy úgy egyáltalán), szóval ment a subscription, remélem ott azért ráveszem magam, hogy többet kommenteljek. a viszontlátásig :)

C írta...

Engem elszomorítasz. Némettel és orosszal kiegyezek, az angolt nem tervezem tanulni a jövőben sem.
Azért persze sok sikert neked ott is. :)

{bloody romantic}
B l o g : Raistlin
Sablon: Agata | WS